Pannónián az élet
Ha majd lehiggadtunk, és/vagy beletörődtünk a
megváltoztathatatlanba, és már nem fanyalgunk a belváros használhatatlanságán
és kinézetén, szóval, amikor lesz elég erőnk előre is nézni, valószínűleg azt
fogjuk látni, hogy nincs semmink. Az utóbbi évek gigaprojektjei hosszú évekre,
leírni is kínos, évtizedekre lekötötték a város fejlesztésre fordítható pénzét.
A pénznyelő uszoda építését teljes egészében, a jelenleg is zajló belvárosi
munkák költségeinek pedig egy részét hitelből fedeztük. A SZEI korszerűsítése szükséges
volt ugyan, de a városra eső önrész messze meghaladta az eredetileg
tervezettett. A hitelt vissza kell fizetni, mi másból, mint abból a pénzből,
amit normális helyen például járdára, útburkolatra és egyéb ehhez hasonló,
luxusnak nem nevezhető közszolgáltatásra költenek.
Mert bizony Pannónia-telepen híján vagyunk ezeknek is. Ahol
van, ott töredezett, kátyús az aszfalt, járda pedig egyszerűen nem fér el. Nem
lenne igaz, ha azt állítanám, hogy nem történtek fejlesztések a városrészben. A
csapadékvíz elvezetését, a 2010-ben elkészült csatornával megoldották, és ehhez
kapcsolódóan új burkolatot kapott az Irányi és a Liliom utca.
A
nyitott betonelemekből készült vízelvezető balesetveszélyes, már csak azért is,
mert a keskeny utcákban az útpadka, illetve a járda pereme gyakorlatilag egybeesik
a csatorna peremével. Azt nem rovom fel az önkormányzatunknak, hogy a két
említett utca jó minőségű aszfaltcsíkja mekkora forgalomnövekedést generált,
mert erről ők nem tehetnek. Ahhoz azonban már van némi közük, hogy az Irányi és
a közeli keresztező utcákban egyre több a parkoló autó. A terjeszkedő fizetős
parkolózónák kijjebb szorítják a spórolós autóvezetőt, és már nem próbálkozik a
belvárosban megszabadulni az autójától, hanem a Pannónia-telepi megállóig hajt,
és ott száll HÉV-re. Innen nézve úgy tűnik, hogy a belvárosban kellemetlenné
váló problémát nem megoldották, hanem átküldték hozzánk. Nem örülök annak, hogy
az Irányi és Rózsa utcából szép lassan ingyenes parkoló lesz. Nem is a várakozó
autókkal van bajom, hanem azzal, hogy nem tudnak zajtalanul és kipufogógáz
nélkül idejönni, és innen elmenni.
A legnagyobb kihívás azonban mégiscsak gyalogosan eljutni,
legalább a postáig. Aki babakocsival vállalkozik a túrára,
annak különösen bátor szívre, és önfegyelemre van szüksége. A kis utcák
burkolatának állapotáról már volt szó.
De
a Dózsa György útra, a főútra kiérve sem ér még véget a gyalogló kálváriája.
Miközben az autók 2x2 két sávon, viszonylag jó burkolaton száguldanak, addig a
gyalogosnak be kell érnie a helyenként alig 1 méter széles és balesetveszélyes
buktatókkal teli járdával. A felszín változatos, a kopott aszfalttól a
szétfagyott betonig eltérő állapotú burkolaton botladozhatunk.
De a legnagyobb veszélyt az egykori Volán-telephely
kerítése melletti szakaszon találjuk, három beomlott aknafedél formájában.
Hihetetlen, de az egységesnek tűnő aknák három, eltérő módon voltak képesek
tönkremenni.
A város felé haladva, az elsőn egy gyermek láb
elnyelésére alkalmas méretű lyukat találunk.
A
második egyszerűen összeroskadt, billeg, és a közepe legalább tíz centivel
mélyebben van, mint a járda síkja.
A
harmadik akna kibírt minden megpróbáltatást, ám a mellé tömörített talaj nem.
Ugyanezen
a szakaszon nagyon közel van az út a járdához. Az elviselhetetlen zajnál sokkal
súlyosabb gondot okoz az eső, mert az autók az út szélén felgyűlt vizet a járdára pumpálják.
Lassan
megérkezünk a buszpályaudvarra. Az ott uralkodó állapotok közismertek, nem
részletezném, hanem az illegális parkoló mellett nem mehetek el szó nélkül.
Illegális, mert autó oda csak a 11-es felől érkezhet, ott pedig a „mind a két
irányból behajtani tilos” táblát találjuk. Ám ez legyen a rendőr baja. Ami rám
tartozik az, hogy néhány figyelmetlen autós egész a HÉV állomás falánál áll
meg, ezzel elzárva a gyalogosforgalom útját. Ottjártamkor éppen belátóbb
sofőrökhöz volt szerencsénk.
És már majdnem megérkezem a Városba – így nagybetűvel – ahol
ez a látvány fogad:
Kicsit továbbhaladva, az aluljáró lépcsőjének tetején
megvilágosodom. Én eddig nem is Szentendrén kutyagoltam!
