Rómaiak a Dunakanyarban

Régészeti vándorkiállítás a Szentendrei Képtárban. Róma katonái a mai Dunántúl területét az i. sz. 1. század közepén hódították meg és alakították Pannonia néven provinciává. A térség egy igen magas fokon szervezett, hatalmas területű

államalakulat, a Római Birodalom részévé vált. Az új tartományban hamar kiépítették a birodalom

közigazgatási rendszerét, kialakult a pénzforgalom, az egységes latin nyelvhasználat, elterjedtek a

Mediterrán térségben honos vallási irányzatok, a császárkultusz, kőből épült városok, katonai

létesítmények, hidak, utak épültek, mely utóbbiak bekapcsolták az új területeket a

birodalom „vérkeringésébe”. Megjelentek az itáliai és egyéb külföldi betelepülők, akik az újonnan

kialakuló pozíciókat (városvezetésben, adminisztrációban, vallási életben) töltötték be, katonák, akik

leszerelésük után itt kaptak földet, kereskedők és kézművesek, akik megismertették az itt élőkkel a

távoli területek portékáit. Utóbbiak, a kelta vagy illyr-pannon eredetű őslakos népek különösebb

konfliktus nélkül tagozódtak be a birodalom népei közé. A birodalom határa a Duna (Danuvius) lett,

így a határvédelem hangsúlyos szerepet kapott a tartomány életében. Északra, a mai Szlovákia és

keletre, az Alföld területén is barbár törzsek fenyegették, előbbi helyen kvadok, utóbbin a szarmaták

éltek. A folyó mentén ezért katonai táborok és erődítések, őrtornyok láncolatával védvonalat hoztak

létre, ez az ún. limes pontosabban ripa (vagyis folyómenti határszakasz.) A Dunakanyar ebben a

struktúrában különösen hangsúlyos szerepet kapott; mintegy féltucatnyi katonai tábor, erőd és

számos őrtorony ismert innen. A katonai létesítmények közelében nagyobb városias települések -

Szentendre (Ulcisia Castra), Esztergom (Solva) – azoktól távolabb falusias települések (a mai Visegrád,

Dunabogdány területén), villagazdaságok jöttek létre a tartomány polgári lakosságának és leszerelt

katonáinak lakhelyéül. Pannonia provincia az 5. század közepéig állt fenn, addig, amíg a keleti, barbár

népek támadásaitól összeroppant és kettéosztott Római Birodalom kénytelen nem volt átadni azt a

betelepült hunoknak.

A kiállítás ezen közel 400 év pannoniai és Dunakanyar-menti életébe enged bepillantást a

térségben előkerült régészeti leletek alapján. Ezeket vizsgálva megmutatkozik az akkor élők

mindennapjainak tevékenysége - az evéshez, iváshoz, íráshoz, testápoláshoz, mezőgazdasági

munkához használatos, vagy szövő-fonó eszközök révén -, hit és hiedelemvilága, ékszereken, viseleti

elemeken keresztül saját magáról alkotott képe és megelevenedik épített környezete is.

Megismerhetjük melyek azok az értékes régészeti lelőhelyek, amelyek mellett nap, mint nap

elmegyünk vagy amelyekben épp élünk és fontos régészeti leletek sokaságát adták és adják a mai

napig. Rekonstrukciók, részletes leírások, rajzok, fotók segítik az akkori világ elképzelését és

megértését, és a szervezők reményei szerint felkeltik a térség lakóinak lakhelyük múltja iránti

érdeklődését és ösztönzik a fennmaradt emlékek még nagyobb fokú megbecsülésére.

A „Rómaiak a Dunakanyarban” című vándorkiállítás megtekinthető a Szentendrei Képtárban

szeptember 5-től november 18-ig, szerdától vasárnapig 10 és 18 óra között. A kiállítás megnyitójára

szeptember 5-én, szerdán 18.00 órakor kerül sor.